Ez egy nagyon lírai dal, ez kicsit olyan, mintha a zenés színházba vezetne, ahol nem csak a széleskörű pop dallamok számítanak. Ez nagyon sajátos nem csak Lea Michele karakterének, hanem minden karakternek és ahogyan éreznek a tapasztalatokkal lapcsolatban, nem csak a sorozatban, hanem a sorozaton kívül is, mert most a színészek mondanak búcsút a sorozatnak, valamint ahogyan a rajongók búcsút mondanak ennek a Glee élménynek... Igen, ez most átlépi a megszabott vonalakat. De sok mondanivalóm van, nagyon büszke vagyok rá és Lea igazán illik a környezetéhez, tehát remélem, hogy a rajongóknak is tetszeni fog. 

Mindig akartam írni valamit Lea Michele számára, mármint, bárki, aki dalszövegeket ír, szerencsés lenne, ha bármit elénekelne tőle, ő - tudod - angyali hangú. Ő egy nagyzserű ballada - énekes, akitől mindig is szerettem volna, hogy csináljon valamit. 

Akkor láttam a filmet [Hedwig and The Angry Inch], amikor tizenhat éves lehettem és arra gondoltam, hogy milyen klassz. Megpróbáltam előadásként létrehozni a főiskolán, de sose jutottam hozzá, tehát a tény, hogy a Broadway keretein keresztül csinálhatom ezt, szó szerint egy valóra vált álom. Túlságosan izgatott vagyok. [...] Nem tudok várni, túlságosan izgatott vagyok.