Milyen izgalmas, hogy a Six by Sondheim részese lettél! Pontosan mennyire vettél részt a filmben? 
A "Merrily We Roll Along" - ból csinálom az "Opening Doors" - t. Ember... [sóhajt] Már annyit ábrándoztam erről és most végre beszélhetünk róla. Nem is tudom, hol kezdjem... 

Szóval, ez egyszerűen csodálatos? 
Nos, úgy értem, ha a zenés színház rajongója vagy, akkor nem lehet elmagyarázni, mennyire lenyűgöző ennek a részese lenni. Volt néhány különleges élményem a Glee - nek köszönhetően, ami a csodálatos élmények nyúl öregébe lökött engem, de őszintén szólva én a találkozást és a beszélgetést Stephen Sondheim - mel magasabbra emelem, mintha az Egyesült Államok elnökével találkoztam volna. 

Ami nem is olyan régen volt - legalábbis az Instagram ezt bizonyítja! 
Igen. Igaz. Mindkét dolog... [szünet] Természetesen, most hogy ezt mondtam az emberek azt fogják majd mondani "Blablabla, sokkal fontosabb, mint az amerikai elnök?" és természetesen az elnök - érthető okokból - a legnagyobb ember a világi emberek közül, de nem ugyanolyan találkozni az elnökkel, ha nem találkoztál előtte olyannal, aki olyan, mint Stephen Sondheim. 

Ő inspirált téged, hogy elindulj ezen az úton. 
Igen, úgy értem, elcsépeltnek hangzik, de igaz. Itt van valaki, aki hatalmas okkal járult hozzá, hogy azt tegyem, amit, ezért, hogy együtt lóghattam vele és ezt a dokumentumfilmet csinálni... Úgy értem, Istenem, ez az egyik legcsodálatosabb élmény volt az életemben: ott ülök és zongorázok, az ő zenéjét játszom, neki és egy kicsit közelebb hajol és először, kimondja a nevemet - ami rohadt nagy őrület - és azt mondja "Darren, tehát írsz?". Mire én azt felelem, "Igen, az az igazság, hogy írok". Aztán beszélgettünk a zenéről és arról, milyen érzés színészként dalokat írni és arról, mennyire élvezzük ezt. Édes Istenem, a mennyben jártam! 

Ez egy felejthetetlen emlék. 
Mármint, ez egy érintőleges dolog, de azért számoltam be róla ilyen részletesen, mert nagyon sokat jelent számomra. Aztán persze együtt dolgoztam Jeremy Jordan - nel, akit szintén imádok. És természetesen Laura Osnes - t és America Ferrara - t is nagyon szeretem. Együtt osztozkodunk ezen a csodálatos élményen - amely, mellesleg, mintha csak tegnap történt volna! 

Rövid volt a forgatás? 
Az volt. Olyan rövid volt! Mármint, nem olyan, amikor egy egész tévés műsor fut, de azért, mert a tapasztalatok ezt sugallták, olyan volt, mint egy nyári tábor valakivel két napon át, mert annyira szürreális volt és annyira gyors, hogy úgy éreztem őrült vagyok és túl - romantikázom a pillanatot azon a két napon, de aztán olyan lettem, mint nem létezik, hogy valaki együtt dolgozott Stephen Sondheim - mel! Ez csodálatos! 

Zeneileg a Sondheim forgatása alatt tudtál az előadásokba a saját ismertetőjegyeidből belecsempészni a dalokba, vagy teljesen kötött volt? 
Nos, erre a zenés rendezőnk tudna igazából válaszolni - Andy, aki az orvosunk volt ilyen esetekben, pokoli egy srác. Ő mondta azt, hogy ez őrület és nem szeretném hibásan idézni őt, de emlékszem egyszer nagyon kiakadt emiatt és valami olyasmit mondott, hogy úgy kell dolgoznia, hogy azt a hatást keltse, hogy Stephen Sondheim a saját számait énekli. Nem akarok semmi nagy dolgot előre lelőni a filmben, mert ez teszi annyira nagyszerűvé, de a dokumentumfilmben ő játssza a producert - Jason Alexander szerepét eredetileg és elnézést kérek azoktól, akik nem azon a véleményen vannak, mint én, de szerintem ez vicces. Stephen Sondheim maga is benne van a dokumentumfilmben és én nem akartam elmondani, mert annyira csodálatos meglepetés... 

Mi történt? Spoiler veszély! 
Felosztották az "Opening Doors" - t két részre és a második részben, amiben Frank és Charlie rábólintanak a műsorukra a producernek, tehát Sondheim maga énekli el és adja elő azt a részt - hihetetlen volt! Annyira hihetetlenül csodás volt - Stephen felénekelt egy számot, amit Andy mutatott meg neki. És aztán tátognia kellett, amivel biztosan nem volt elégedett, pedig nagyszerű munkát végzett!