Uh... Hmmm. Óvatosan kell majd megválogatnom a szavaimat, mert bármi, amit mondok, ki LESZ fordítva és uh... és csodálatosan oszlik majd szét az összes úton. 

Úgy értem, én mindig is zenefüggő voltam és nagy különbség van aközött, hogy rendszeresen hallgatod a rádiót vagy követed a diagramok helyzeteit, hogy kit ismételnek a legtöbbször. Az a fajta gyerek voltam, aki olvasta az ezzel kapcsolatos jegyzeteket, aki olvasott a producerektől, aki ismerte őket, nem személyesen, de mindig szemmel tartotta, hogy kik írják a nagy pop slágereket, mert gyerekként gyerekként is ebben a szakmában akartam lenni, pop zenét írni, vagy pop zenészek producerének lenni. Szóval ez csak egy hatalmas hobbi, amit imádok, ez csak olyan, mint amikor az emberek minden színészt felismernek minden filmben és minden rendezőt, és valahogy így érzek a zene iránt. Nem tudom. Újra, ez csak egy hobbi. Jó vagy rossz értelemben.

Reménykedem, tudod, romantikusnak vélem - és valójában a tudatos felem az, ami nem hagyja, hogy csak romantikusan gondoljak rájuk. "Együtt kellene lenniük, mindennek rózsásnak kéne lennie, szórakoztató szerelmes történetbe valónak kéne lennie." Nem fog megtörténni. Ez olyan, mint, amikor épp egy romantikus vígjátékot nézel és megállítod a filmet a felénél. "Mit gondolsz? Mit remélsz, mi fog történni?" és azt feleled erre, hogy: "Remélem együtt lesznek." Ez természetesen azt jelenti, hogy a végén is együtt lesznek. Ez a lényeg. Csak azt akarod, hogy valaki ezt mondja. Nem tudom, merre vannak a kulcsok a teleken, én csak ott dolgozom. Mármint, biztos vagyok benne, hogy végül együtt lesznek, szeretném, ha így lenne, de ki tudja? Jézusom, ez a Glee és bármi kitelik belőle, senki sem tudhatja mi fog kisülni, de természetesen együtt szeretnétek látni őket. Szerintem néhány rajongó örülne ennek a befejezésnek, de ki tudja? 

Azt hiszem főiskolás voltam, tudod, még hosszú hajam volt, és ekkor volt az, amikor még igazán hatalmasak voltak Jonas Brothersként - azt hiszem ekkor ment a tévés műsoruk - és rendszeresen viccelődtek azzal, hogy én vagyok a "Bónusz Jonas". 

Tehát, én egy hatalmas Taylor [Swift] rajongó vagyok, ahogyan mások is, legalábbis feltételezéseim szerint és akkor meghallottam, ahogyan játszanak a Good Morning America - ban. [...] Ez csak egy rövid részlet volt és utána írtam Jack [Antonoff] számára - csak, hogy tisztázzuk, nem vagyok legjobb barátok, vagy bármi más. [...] Mindig kedves volt velem és mindig tájékoztattuk egymást a dolgokról. [...] Tehát, amikor meghallottam, azt mondtam: "Ó, ember, ez király. Úgy hangzik, mint..." - elfelejtettem, hogy Jack dolgozott ezen és folytattam: "egy hűvös lelátó, amire Taylor Swift vezetett el." Elküldtem neki és utána néztem, rájöttem, hogy valójában társ - írója és producere volt a dalnak, tehát olyan volt, mintha azt mondtam volna: "Hé, ember, ez remek. Örülök, hogy hallhatom. ("Out of the Woods" című számról - Nikrécia)

Teljes interjú, eredeti nyelven itt hallgatható: billboard.com